Beginner poetry~

Mit tegyek? 

Mit tegyek, hogy végre lépj felém?

Hogy végre észrevegyél...?

Megtettem én mindent mi tőlem telt,

Egy év is gyorsan eltelt...

Vajon el fogsz felejteni?

Az arcom, a hangom vagy ahogyan egymásra néztünk,

Emlékezni fogsz ezekre a dolgokra?

Én emlékszem...az illatodra, 

Mi oly simogató volt mikor elmentél mellettem, 

Mondd, miért csinálod ezt velem?! 

Azt hiszem erre már rájöttél, én nem adom fel!

Akárhány év telik is el...

Én sosem felejtelek el mert harcolnom kell!

Remélem egyszer viszonzod majd ezeket,

És a csatát végül én nyerem meg! 

Talán már vége...

Mikor rád gondolok, még érzem a szikrát.

Megugrottam volna érted a legmagasabb sziklát.

Mégis, ez most más! Csak egy kis lobbanás,

A régi tűzből fennmaradt apró villanás.

Minden, mit átéltünk egy emlék marad már,

Minden, mit átbeszéltünk éjnek évadán.

Hiszem, hogy mindez köztünk nem volt hiába,

Mostantól már tényleg nélküled megyek a világba.

Beléd szerettem

Beléd szerettem, s sorsom eldöntetett.

Egy szó az ajkadról mindent eltűntetett.

Minden rosszat, minden jót, az egész világ összeomlott.

Beléd szerettem egy pillanat alatt amint meghallottam csodás szavaidat.

Talán nem tart ez sokáig, talán közel már a vég de azt tudnod kell,

én a tiéd leszek mindig.

Az irántad érzett...

Éjjelente még hallom, miket fülembe súgtál rég,

Ezek voltak nekem az éjjeli mesék.

Vesződtem én sokat, talán felesleges volt,

De azt érzem ha rád gondolok 'Milyen jó is volt...'

Utunk egymást keresztezte ez nem lehet véletlen,

De úgy látszik nekem többé nincs már hely a szívedben.

Szívem összeszorul, legördül egy könnycsepp,

Azt hiszem az idővel sem lesz ez soha könnyebb.

Annyi mindent átéltünk ez mégis könnyen végetért,

Éltemet adtam volna egy másik gyönge életért.

A sebek végül eltűnnek majd nem úgy, mint az emlékek,

Sose feledd kérlek, hogy én síromig is szeretlek.

Újrakezdés

Azt hiszem most itt az idő, hogy én végleg feladjam,

Hatalmas kavicsok közt jártam én az utam.

Belefáradtam már, hogy a lehetetlent várom,

Rájöttem én végre, benned nem lelem meg párom.

Szerelem? Kinek kell?! Csak fájdítja a szívet,

Mégis kiből hiányzik ez, lelke üres lehet.

Tovább járom utam, talán meglelem majd másban,

Azt a dolgot amit nálad mindhiába vártam.

Egy újra megcsillanó fénysugár

Szomorú napjaimat te dobod fel újra,

Ugyan úgy folytatjuk mit elkezdtünk a múltban.

Hála neked végre rájöttem én erre,

Életemben mindig boldognak kell lennem.

Boldogságom nélküled már nem lehetne teljes,

Ne hagyjuk hát kérlek, hogy a szomorúság nyerjen.

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat